Gárdonyi Géza: Krisztus bankója epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Egy névtelen levél azt kérdezi tőlem, hogy tudom-e, milyen a szerepe az emberi életben a véletlenségnek?
Hát talán tudom.
A szerencsét és szerencsétlenséget kártyaként keveri ez a földön. És oszt. Ez oszt nekünk szülőt, dajkát, tanitót, pályát, házasságot, halált. Ha a görögök ma faragnák meg az isteneiket, valószinü, hogy a véletlenséget tennék a főisten feleségévé. Ábrázolnák pedig bekötött szemü, érzéketlen arcu hatalmas alaknak. A kezébe ejtésre kész és rózsát és tőrt adnának, melléje meg odafaragnának talán egy tulkot.
De micsoda siralmas volna a mi sorsunk, ha azt kellene kiolvasnunk a csillagokból, hogy ez a nagy mindenség, a világtérben óraszerü rendben kerengő napok, földek és holdak s ezek kérgén az a tömérdek ember, mind-mind csak azért alakult elő a világalkotó mühelyébe, hogy baromjárása legyen a véletlenségnek.
Csak a lelki zavarodottság óráiban mondja azt a kétségbeesés, hogy a mi sorsunk egy a falevéllel, amelyet minden szél a sárba vethet s hogy abban a gyermekmaréknyi kis porban, amely egykor emberi agyvelő volt, benn van annak az embernek minden gondolata, hite, emlékezete, lelkesedése, szerelme, öröme, buja s ezernyi szálú szeretete.
Ez testi gondolkozás. Csak a test gondolkozhatik igy, amely lepusztul rólunk, mint a szabónk munkája. Vigyázzuk meg, hogy azokban az órákban gondolkozunk igy, mikor szemléletünket a kétségbeesés egy pontra szoritja, mikor lefelé nézünk és nem fölfelé. És különösen abban a korban, amelyikben még testünk törvényei uralkodnak lelkünk törvényein.
Egy névtelen levél azt kérdezi tőlem, hogy tudom-e, milyen a szerepe az emberi életben a véletlenségnek?
Hát talán tudom.
A szerencsét és szerencsétlenséget kártyaként keveri ez a földön. És oszt. Ez oszt nekünk szülőt, dajkát, tanitót, pályát, házasságot, halált. Ha a görögök ma faragnák meg az isteneiket, valószinü, hogy a véletlenséget tennék a főisten feleségévé. Ábrázolnák pedig bekötött szemü, érzéketlen arcu hatalmas alaknak. A kezébe ejtésre kész és rózsát és tőrt adnának, melléje meg odafaragnának talán egy tulkot.
De micsoda siralmas volna a mi sorsunk, ha azt kellene kiolvasnunk a csillagokból, hogy ez a nagy mindenség, a világtérben óraszerü rendben kerengő napok, földek és holdak s ezek kérgén az a tömérdek ember, mind-mind csak azért alakult elő a világalkotó mühelyébe, hogy baromjárása legyen a véletlenségnek.
Csak a lelki zavarodottság óráiban mondja azt a kétségbeesés, hogy a mi sorsunk egy a falevéllel, amelyet minden szél a sárba vethet s hogy abban a gyermekmaréknyi kis porban, amely egykor emberi agyvelő volt, benn van annak az embernek minden gondolata, hite, emlékezete, lelkesedése, szerelme, öröme, buja s ezernyi szálú szeretete.
Ez testi gondolkozás. Csak a test gondolkozhatik igy, amely lepusztul rólunk, mint a szabónk munkája. Vigyázzuk meg, hogy azokban az órákban gondolkozunk igy, mikor szemléletünket a kétségbeesés egy pontra szoritja, mikor lefelé nézünk és nem fölfelé. És különösen abban a korban, amelyikben még testünk törvényei uralkodnak lelkünk törvényein.
Hasonló termékek
